Megpróbáltam információkat szerezni a negyedről, ahol
dolgozom. A munkahelyen nem nagyon mondanak sokat, amit sikerült kiszedni a kollégákból, hogy a lakók nagyon szegények, de a negyed nem annyira veszélyes, mint mások, drogkereskedelem azért itt is folyik, de nem azon a részen, hol a szociális centrum van. A lakókkal még nem szoros a
viszony, tőlük még nem nagyon merek kérdezni, van viszont egy egyesülete a negyednek, oda besétáltam. A munkatársak
kedvesek voltak és zavartak, inkább tovább adtak az egyesület vezetőjének, aki
meghallgatta a kérdéseimet, majd egy huszárvágással az egyesület
tevékenységeiről áttért a saját fia rap sikereire, ezt sokáig részletezte,
fotókat és videókat is mutatott. Nagyon kedves volt, a délutáni rádióműsorba is
meginvitált szerepelni. két hete a
családommal voltunk egy ismerős könyvbemutatóján egy közeli kisvárosban,
ahol nem tudtam elmenekülni a
rádióinterjú felkérés elől – mint a legmesszebbről érkező vendég – de egyenlőre
havonta csak egy szereplést vállalok… )
Maradnak a lakók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése