Gimnázium alatt azt gondoltam, hogy a pokol egy szűk, sötét
hely, ami függvénytáblázatokkal van kitapétázva és folyamatosan trigonometria
feladatokat kell megoldani benne. Az egyetemen egy ideig azt hittem, hogy a
pokol legjobban a latin záróvizsgára hasonlít, csak ott még preparált szótár
sincs. Aztán évekig biztos voltam benne, hogy a pokolban európai uniós
projektek költségvetését kell tervezni és utánkövetni számtalan excel táblán. De
ma világossá vált, hogy a pokol valószínűleg legjobban egy brazil buszmegállóra
hasonlít. Hideg reggel, szitáló eső, menetrend valószínűleg sosem létezett,
a buszok teljesen random tűnnek fel, nem is kevés, némelyikből kettő is elmegy
mire az enyém feltűnik a láthatáron, majd kb. harminc méterrel a megálló előtt
elkezdi azt az ívet, aminek a közepére nagyjából velem egy vonalba ér, két
sávval beljebb mint a megálló, ahol állok. Hiába az integetés, hiába bármi.
Marad a reménytelenség biztos tudata az időben munkábaéréssel kapcsolatosan és
még fél óra várakozás.
A busz egyébként vicces hely, a vezető általában már a
megálló előtt kinyitja az ajtót, és úgy indul, hogy még nincs becsukva. A
jegyárus az ajtó mellett ül, igazából ő az agy, ő igazít útba, jelez minden
megállónál, hogy mikor lehet továbbmenni, ő kezeli a kaput is. A gyerekek
sokszor átbújnak a forgóajtó alatt, egy ideig azt gondoltam, hogy ez a gyerekjegy,
addig mehetnek ingyen, míg átférnek, aztán láttam egy gyereket „bérlettel” átmenni (bérlet nincs, csak egy
kártyára lehet pénzt tenni, így nem kell minden alkalommal fizetni, csak
lehúzza az összeget egy gép).
A rendes buszon kívül van még egy kisbuszos alternatíva is
általában, amit bárhol le lehet inteni az útvonalán, a jegy rá majdnem a rendes
buszjegy duplája, és ha megteltek az ülőhelyek, nem lehet rá felszállni. A
családom, legalábbis az anyukám inkább ezt használja, ha buszozni kell. Akinek
van pénze, az inkább kocsit vesz. Biciklist láttam már, de it inkább extrém
sport tekerni, mint közlekedési alternatíva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése