favellák és digitális ujjlenyomatok közt: első út

A Marci azt mondta, hogy az ember barátainak száma exponenciálisan csökkenni kezd, mikor dél-amerikai képeket posztol az otthoni télbe. Úgyhogy most védekezni fogok.

1. itt még tél van.

2. iszonyú hosszú volt az út, a kis önkéntes társaim meg elég fárasztóak.

3. egy hónapja beteg vagyok, csak egy kicsit javult, állandóan köhögök - ergó mindent megérdemlek.

4. egyébként is, nekem biztos nem olyan barátaim vannak, akik irigyek vagy ilyesmi.

Ezt egyébként mindeni megérdemelné, a képekről nem tudom, mennyire jön le (videót meg valamiért nem enged felrakni a rendszer), én soha életemben nem láttam ennyire szépet. Első nap a brazil oldalon voltunk, ami szép, panoráma kilátás, egy vízeséshez közel is lehet menni. Aztán a második nap az argentin oldal, ami fantasztikus, csodálatos, az utak itt is kiépítettek, de bent vezetnek az erdőben, vagy a víz felett. A végére, a legtetejére persze lemerült a fényképezőgép, de így is kicsit túljó volt.

Brazil oldal