lost in

Vannak azok a napok, mikor egy félig értelmes mondatot is nehéz portugálul összerakni, pláne olyat, amit a gyerekek is megértenek, vagy legalább felerészben fedi azt, amit mondani akarok, lényegi egyszerűsítések nélkül. Közben a macskához itthon nem tudok, csak portugálul szólni. Az ebédek, mikor nem közvetlenül hozzám beszélnek a munkatársaim, és örülök, ha nagyjából a téma megvan. Itthoni beszélgetések, mikor a házigazda nem hajlandó csak angolul, rosszabb esetben csak németül beszélni hozzám, én meg valamilyen nyelven próbálom viszonozni a passzt, visszadobni a labdát. Van ez a nyelvtelen csend, üresség. Ha tudnék meditálni, biztos szeretném.