Ma van a függetlenség napja Brazíliában. Ezt katonai felvonulással, parádéval szokták megünnepelni (a katonai diktatúra nyomai még nem szívódtak fel teljesen), amire a mostani tüntetési hullám miatt kicsit mindenki jobban készült (mióta megjöttem a híradóban minden nap mutattak valamit, egy épületfoglalást Brazíliavárosban, egy oszlatott tüntetést Rióban, nem akkora a vehemencia, mint június végén, július elején, de nem is ült el teljesen az elégedetlenségi hullám). Én persze a katonai részről lekéstem, a tüntetést majdnem nem találtam meg, aztán követve a kőröző helikoptereket lassan találtam nyitva lévő, de berácsozott boltokat, büféket, már látszott, hogy jó az irány. Aztán megláttam a motorosrendőröket, akik valamiért a tüntetőknek háttal sorakoztak, mögöttük a lovasrendőrök,meg még kétféle alakulat, pajzsos rohamrendőrök meg másszínűruhás gyalogosok is voltak, olyan brazilosan mindenből egy kicsi, ami összesítve elég sok volt már. A második képen nagyjából mindenki látszik a kemény magból az ellenállás oldaláról, ennél nem sokkal voltak többen, azért takarják az arcukat, mert a héten hoztak törvényt arról, hogy ezt nem lehet csinálni, illetve az adott ember kötelezően igazolja magát a rendőröknek. Az utca két oldalán még álltak emberek, nehezen volt eldönthető, hogy szimpatizánsok, katasztrófaturisták, vagy csak ottmaradtak valahol, valamiért. Volt némi skandálás, elhalt, újrakezdődött, megint elhalt, nehéz volt értelmezni, hogy éppen mi a cél, hova tart a dolog. Aztán a kendős csoport hátrálni kezdett, valaki előrefutott, aztán vissza a többiekhez, azt hittem itt a pillanat, nekikmennek (teljes öngyilkosság kétszáz rendőrrel szemben), vagy valami, ehelyett mindenki elindult egyszercsak hátra, amikor elég hely lett, a lovasrendőrök egy tömbnyivel közelebb jöttek.
A végére ez a szegény maradt egyedül, nem látszik, de egy bambusz rúdra támaszkodik, így nézett egy ideig farkasszemet a lovasokkal, aztán egyszercsak eldobta a botot és elment. Eddigre az elmaszkírozottak teljesen feszívódtak.
Mindeközben a többség a parkban élvezi az első meleg hétvégét, itt nincs tünti, ha volt is, elmúlt, család, nyugalom, pálmafák, hattyúk a tavon.
Hazafelé még sikerült lencsevégre kapni (modormodor) egy igazi gauchót is, íme. Ma kezdődött a saját függetlenségi háború ünneplése is, ez egészen szeptember végéig tart, ennek keretében egy parkban faházakat építenek népviseletben, rengeteg húst esznek és nagyon berúgnak, holnap megnézem közelebbről ezt is.
A legcukibb azért mégis a vattacukor árus fiú volt ma (imádom, hogy imádják, ha fényképezik őket). Itt a vattacukrot algodão doce-nak, azaz édes pamutnak hívják, így kicsit kevesebb kedvem van kipróbálni, bár belegondolva a vatta rész a magyarban szintén nem annyira vágykeltő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése