saját(os) sorozat (első rész)

A brazil kultúrában, mindennapokban a szappanoperák fontos helyet foglalnak el, referenciák a különböző szereplők, élethelyzetek. Több mint két hónap kintlét után már sok mindent értek, de még mindig nehéz eldönteni, hogy a szappanoperák befolyásolják-e a brazilok életét, formálják saját képükre, vagy fordítva, a sorozatok csak leképezik az itteni helyzeteket, szerepeket, reakciókat. Mindenesetre az én kis sorozatom is alakul, storyline alább.

Kontextus: délamerikában általános, hogy az önkéntesek bérelt lakás/szoba helyett családoknál laknak a szolgálat idején. Az elhúzódó vízum mizéria miatt viszonylag kevés idő állt a fogadószervezetem rendelkezésére, hogy találjon nekem fogadó családot, de végül a szombati indulásomhoz képesti előző csütörtökön megérkezett az email, hogy megvan a család, három kép róluk (apa, anya, gyerek, 1. nagyszülőkkel, 2. vadásznak öltözve, 3. random padon) majd a facebookon el is kezdődött a kommunikáció az új brazil anyukámmal, aki borzasztó lelkesen várta a találkozást.

1. rész
Az indulás napján az utolsó búcsúkoccintásoktól még kótyagosan próbáltam magamhoz térni, miközben kinyitottam a facebookot, ahol várt a levél, melyben az anyuka hosszan sajnálkozik, hogy nem tud fogadni, mivel az apuka (nem a gyerek apja, élettárs, ezek után: a pasi) még nem volt ilyen helyzetben és nem szeretné, ha egy idegen beköltözne a lakásba. Megpróbált mindent, de nem szeretne több konfliktust, nagyon sajnálja, mégegyszer. Majd pár órával később még egy sor, hogy szóljak már valamit. Minden meglévő empátiát és interkulturális képzettséget összeszedve írtam pár sort, hogy semmi baj, van ilyen, megértem, hogy az idegenekkel így meg úgy, sajnálom én is, de majd biztos találkozunk még az életben. Ennél rosszabb már úgyse, gondolom közben, elindulok a világ másik felére és nincs helyem ott, de majd valahogy úgyis. Egyszerre nyomhattuk a küldést, az anyuka közben írt, hogy mégis sikerült meggyőzni a pasit, hogy legalább egy hétig ott lehessek, aztán meglátjuk, ő már nagyon vár. Mégiscsak van rosszabb annál, ha nincs hely: ha van hely, a biztos tudattal együtt, hogy valaki nem akarja, hogy ott legyek.

folyt.köv.