A bozótvágó késes finálé után idővel megnyugodtak a kedélyek, a hangulathullámok elcsendesedtek, az élet a békés megszokás medrébe terelődött. Persze azért feszített tükrű hegyi tóvá nem alakultak a mindennapok a családokkal, kisebb fordulatok még akadtak, csak hogy eszembe se jusson unatkozni. Az egyik a pasi (első család férfitagja) kirohanása volt, amit emailben intézett, miután szakítottak az ex-anyukával. A kirohanás nekem szólt, három bekezdésben taglalta a felelősségemet a kapcsolatuk tönkretételében, szemrehányva, hogy nem költöztem el előbb, illetve, hogy nem töltöttem kevesebb időt a lakásban. Meg egyébként is hálátlan és kegyetlen vagyok, ha még nem tudnék róla. Utólag persze humoros figyelni, ahogy egy 48 éves férfi hirtelen óvodássá változik, de az adott pillanatban nem nagyon tudtam, hogy mi jövet még ki ebből a helyzetből meg a dühéből felém, ijesztőbb volt a dolog, mint mulatságos. Megkérdeztem pár embert a lehetséges kimenetelekről, többek közt az ex-anyukát is, aki nagyon sajnálta, hogy belevonódtam ebbe az egészbe, átérezte a félelmemet, a helyzet abszurditását, felajánlotta a pszichológusa segítségét, majd még aznap újra összejött a pasival. Ez legalább annyira szíven ütött, mint az email, de már túl vagyok rajta. A másik kanyar a mostani család exnőjével volt. Elutaztam pár napra, visszatérve a család elmesélte, hogy együtt töltötték a hétvégét a nővel, de nem akar tőle semmit (megy a seveled-senélküled forgatókönyv), kicsit beszélgettünk erről, majd kimentem a konyhába, ahonnan a ruhaszárító részleg nyílik. Mikor megláttam, hogy két fehérneműm közé diszkrét jelzésként fel van akasztva a nő bugyija, mint rúzsnyom a tükrön, karcolás a fatörzsön, hogy "itt jártam", nagyon sokat nevettem. Már a feltételezésen, hogy erre szükség van. Azóta már összebarátkoztunk, függetlenül a családdal való szappanoperától, úgy tűnik az ő történetükben sikerült visszaadni a szerepemet.
Egyébként itt minden csodálatos, aggodalomra semmi ok, én jól vagyok, a családokkal kapcsolatos események pedig rég a múlt ködébe vesztek azóta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése