2013. júl. 30.

kerítés, kamera

Az első napokban sokat kellett bankba, postára, rendőrségre menni a papírok miatt. Egy kezdő beilleszkedőnek nem annyira megnyugtató, mikor a bejáratnál minden vas tárgyat ki kell venni a táskából, beadni egy kis ablakon a rendőrnek/biztonsági őrnek (aki persze állig géppisztolyban van), aztán a biztonsági kapu után újra eltenni. A házak erődszerűek, a kerítések magasak, a végén hegyes dárdafejekkel, sokszor szögesdrót is fölötte, vagy a kecmec helyett egyszerűen áramot vezetnek bele, és ha már ott van, akkor rákötnek egy-két kamerát is.
A mi házunk tizensok emeletes, egy nagyobb együttes része, portásokkal (akik nem látszanak), a gyalogos bejutás ujjlenyomattal megy, zsilipelősen (két kapu egymás után), kocsival ugyanígy két rácsos kapu, középen le kell kapcsolni a reflektort, hogy látsszon a rendszám, felkapcsolni a benti lámpát (hogy látsszon a pisztoly a fejhez tartva, ha ez éppen a helyzet).

A favellában, ahol dolgozom, nincs nagyon kerítés, mármint az élesek is ritkák, inkább határjelzésre van, ha van. Ott nyílván nem ezen múlik, hogy kinek mije van vagy nincs.

a középsőben lakunk

negyed külső része

munkahelyhez közel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése